Szentjakabfa
Szentjakabfa a Balaton északi partján, a festői Nivegy-völgyben fekvő kistelepülés.
Nevét 1306-ban említette először oklevél. Ottó király ekkor adta a megkoronáztatásában őt támogató Benedek püspöknek a három udvarnokfalut: Nevegyszentjakabot (Szentjakabfa), Herendet és Tagyon falut udvarnokaival együtt a szolgálatai jutalmául. Szentjakabfa nyugat felől Szentjakabfa látképe északkelet felől Utcakép Szentjakabfa
Később e adományokat Károly Róbert király visszavette. 1318-ban aztán István püspök szerezte meg a királytól szentendrei birtokaiért cserébe.
Az 1330-as években már egyháza is szerepelt a pápai tizedjegyzékben.
1548-ban a falu a törökök martaléka lett, akik a falut felégették, ettől kezdve török uralom alatt volt még a 17. században is.
A község határában áll Herend középkori templomának romja. Mivel a falut 1548-ban felégette a török, lakói nem tértek vissza.
1553-tól a falu a lakatlan települések között szerepelt az 1600-as évek közepéig, majd a 18. század elejétől ismét pusztává vált és csak 1753-tól kezdett újranépesedni. 1720-ban is csupán 5 család lakott itt.
Egy 1819-ben végzett nem nemesi összeírás 192 nem nemes lakosát írta össze. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt 270 lakosát említették az egyházi összeírásban.
A Szentjakabfa főutcáján emelkedő dombon, kerítéssel övezett kertben szabadon álló, homlokzati toronnyal alakított templom, K-Ny-i tájolással 1763-ban épült.
Klasszicista stílusban alakított főhomlokzat és torony eredeti kapuszárnnyal. Szentjakabfai utcakép templommal Templomkerti kereszt – Szentjakabfa Kopjafa – Szentjakabfa ismeretlen hőseinek
1895-ben már 24 hold szőlőt jegyeztek fel a községben.
Szentjakabfa mindig is a jó borok termőhelye volt, ebből kifolyólag a lakosság fő megélhetési forrása is a szőlőtermesztés volt.
A 20. század elején Zala vármegye Balatonfüredi járásához tartozott.
A házak a XIX. században, a XX. század elején tipikus sváb épületek voltak. Tiszta szobából, lakószobából valamint füstös konyhából álltak ezek az épületek, melyekben több generáció élt együtt.
Az 1960-as években a falukép korszerűsödött, sok új ház épült, a régieket tatarozták.
A rendszerváltást követően létrejött önkormányzat 1998-ban német kisebbségi települési önkormányzattá alakult, azzal a céllal, hogy felkutassa, őrizze a község hagyományait, közvetítse az utódok számára az elődök példamutató értékeit.
